Mangróve túra

Tegnap voltunk egy mangróve túrán, pedig azt se tudtuk, mi az a mangróve. Nos, lényegében egy fa, aminek a gyökere furcsamód nem a földben van, hanem a vízben és a levegőben. Így néz ki:

Délelőtt 10-kor indultunk el a sziget két részét összekötő terület fele, ide:

Rodrigez, a taxis 500 helyi buznyákért elvitt minket, megvárt, visszahozott, és a kedvenc sztorijaival szórakoztatott minket, cseppet sem zavarta, hogy csak az angol részét értjük meg a bilingvis kiselőadásnak. Vidáman terelgette 717000 km tapasztalattal rendelkező Toyotáját, mondta, hogy ha szeretnénk, nyugodtan vezethetünk is, de mi illedelmesen visszautasítottuk a kedves gesztust. Egy országúton utolértünk egy rohadó fehér Cadillacet, rajta a CV felirat. Zolit bátorította, hogy húzza le az ablakot, és kérdezzen rá az árára, mert a CV azt jelenti, hogy eladó. Kis unszolás után tényleg lehúztuk az ablakot, melléálltunk 70-nél, 3 sávosra bővítve az amúgy 2x1 sávos utat, és megtudtuk a tulajtól, hogy 30.000 buznyák a tragacs. Fintorogtunk kicsit, hogy drága, úgyhogy agresszívan legyorsultuk.

Megtudtuk, hogy az országban gyakorlatilag nincs KRESZ, annyi droggal és alkohollal vezethetsz, amennyi beléd fér. Ötévente egyszer előveszik a poros traffipaxot, ilyenkor 3600 forintnyi büntetés után lehet továbbmenni. Büszkén lobogtatta a kesztyűtartóba bekészített 10.000 Bolivárt, és hozzátette, hogy ez mindenre elég (have money, no trouble). Ha megölsz valakit, azért is csak pénzbírság jár, kifizeted a 17000 forintot, és mehetsz is a dolgodra. Jót hahotázott, amikor megtudta, hogy Európában jogosítvány, büntetőpontok, és hasonló baromságok vannak.

Juanito, a motorcsónakos túravezetőnk csillogó szemmel dörzsölte a tenyerét, amikor meglátta a két német turistát, egy perc múlva pedig már teljes gázzal mentünk, ugyebár az üzemanyaggal nem érdemes spórolni.

Zolit meguntam, úgyhogy kitettem egy szigeten, és az új barátom Patrik lett, a tengeri csillag:

Keleföldön nevelkedett legényként igencsak lenyűgözött a tenger látványa, ugyanis kedves túravezetőnk úgy döntött, elszív egy cigit az északi részen, addig nekünk szabadfoglalkozás. Ez rosszul esett, mert a parton nagyon rossz idő volt, a hullámokat utálom, az ég borzalmasan nézett ki, mindenhol felhők, és a nagy tömegtől mozdulni se lehetett. Najó bevallom, azon se lepődtem volna meg, ha Jack Sparrow hajóját látom meg a horizonton J

Időközben visszatért Zoltán, nagy örömömben csináltam egy jó magas képet róla:

Előszedtük a kocsmából a koktéloknak köszönhetően egyre kedvesebb túravezetőnket, és elindultunk visszafelé. Szilikon ország szülötte jól kiröhögte ezt a két hegyet, hogy milyen kis laposak. Csúnya dolog volt tőle főleg úgy, hogy a hetedik napon már az ilyen kis természeti szépségeket is értékeljük…

Hans, a jól tartott német turista:

Visszafele Juanito megcsillogtatta manőverező képességét, néhol tényleg csak egy csónaknyi hely volt.

A főhadiszálláson elköszöntünk a mestertől, kifizettük neki a nevetségesen alacsony díjat egy kis borravalóval (így került annyiba, mintha a Blaha aluljáróban pisiltünk volna egy jót)